Arany János: László V (V. László in Estonian)

Portre of Arany János

V. László (Hungarian)

Sűrű setét az éj,
Dühöng a déli szél,
Jó Budavár magas
Tornyán az érckakas
Csikorog élesen.

„Ki az? mi az? vagy úgy -”
„Fordulj be és alugy
Uram László király:
A zápor majd eláll,
Az veri ablakod.”

A felhő megszakad,
Nyilása tűz, patak;
Zúgó sebes özönt
A rézcsatorna önt
Budának tornyiról.

„Miért zúg a tömeg?
Kivánja eskümet?”
„A nép, uram király,
Csendes, mint a halál,
Csupán a menny dörög.”

Megcsörren a bilincs,
Lehull, gazdája nincs:
Buda falán a rab
- Egy-egy felhődarab -
Ereszkedik alá.

„Hah! láncát tépi a
Hunyadi két fia -”
„Uram, uram, ne félj!
László, tudod, nem él
S a gyermek, az fogoly.”

Mélyen a vár alatt
Vonúl egy kis csapat;
Olyan rettegve lép,
Most lopja életét...
Kanizsa, Rozgonyi.

„Kettőzni kell az őrt,
Kivált Mátyás előtt!”
„Mátyás, az itt maradt,
Hanem a többi rab –
Nincsen, uram, sehol.”

A felhő kimerült,
A szélvihar elült,
Lágyan zsongó habok
Ezer kis csillagot
Rengetnek a Dunán.

„El! míg lehet s szabad!
Cseh-földön biztosabb.”
„Miért e félelem?
Hallgat minden elem
Ég s föld határa közt.”

Az alvó aluszik,
A bujdosó buvik;
Ha zörren egy levél,
Poroszlót jőni vél
Kanizsa, Rozgonyi.

„Messze még a határ?
Minden perc egy halál!”
„Legitten átkelünk,
Ne félj uram: velünk
A gyermek, a fogoly.”

Az alvó felvirad,
A bujdosó riad;
Szellő sincsen, de zúg,
Felhő sincsen, de búg
S villámlik messziről.

„Oh adj, oh adj nekem
Hűs cseppet, hű csehem!”
„Itt a kehely, igyál,
Uram, László király,
Enyhít... mikép a sír!”

Állj meg, boszú, megállj:
Cseh földön űl a rab;
Cseh földben a király,
Mindég is ott marad,
De visszajő a rab...! 



László V (Estonian)

Kottpime, must on öö,
lõunatuul tantsu lööb,
hää Buda lossi pääl
pronkskikas kriuksuhäält
teeb tornis teravalt.

„Kes on see? Mis ta teeb? —”
„Selg keera, maga veel,
mu László, kuningas:
hoovihm on vaibumas,
see taobki akent sul.”

Pilv katkeb kärinal,
lööb tuld ja vetevall
ta põuest alla vaob,
vaskrenne pidi kaob
see Buda tornidest.

„Miks kihab rahvahulk?
Kas nõuab vannet mult?”
„Kõik rahvas, kuningas,
on vait kui surimask,
vaid taevas müristab.”

Raudahel kõlksub veel,
tal puudub peremees:
vang müüri mööda taas
— üks väike pilveraas —
on alla roninud.

„Hah! Kette rebivad
Hunyadi jõmpsikad —”
„Miks kardad, käskija?
László ei ela ja
laps, tead, on vangis veel.”

Sügavalt mäe alt
võib tulla väesalk;
nii vargsi tõttavad,
talt elu võtavad…
Kanizsa, Rozgonyi.

„Veel lisa vahtisid,
Mátyásil eriti!”
„Vaid Mátyás ongi jäänd,
kuid teisi vange sääl
ei ole kusagil.”

On pilved taandunud
ja vihur taltunud,
veepinnal väreleb
musttuhat tähekest,
siidpehmel Doonau jõel.

„Eest ära! Kuni saab!
On kindlam Tšehhimaal.”
„Miks hirm on sinu sees?
Vait seisab iga mees
maa peal ja taeva all.”

Tukkujad tukuvad,
hulkurid hulguvad;
ka lehe krõbinat
käskjalaks tõlgivad
Kanizsa, Rozgonyi.

„Kas kaugel on veel piir?
Mul iga hetk on piin!”
„Siit, isand, üle saab,
miks karta: meiega
on kaasas laps, see vang.”

Tukkujad ärkavad
ja hulkur võpatab;
mets mühab tuuleta,
kõu kõmab pilveta
ja kaugel välku lööb.

„Oh anna, anna vett
üks tilk, mu ustav tšehh!”
„Siin on külm karikas,
joo, László, kuningas,
see kosutab… kui haud!”

Löö, neima rusikas:
on Tšehhi maa peal vang
ja sees on kuningas,
tal sinna jääbki sark,
kuid koju tuleb vang…!



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.scribd.com

minimap