Podolszki József: Istupivši iz stvaranja (A teremtésből kilépve in Serbian)

Portre of Podolszki  József

A teremtésből kilépve (Hungarian)

Ki a teremtésből kilépve zenged 
                                                  fogyhatatlan
ki nem hiszel tudatlan anyagban s léttelenben
ki három pólyába csomagoltál minket
ki hisztérikusan hiszel minden tapasztalatok
minden zűrzavar és minden elmúlás ellenére
a visszatüremlő végtelenben
mi magát bennünk sokszorozza
ki az omegacsúcson egyesíted a széttörni igyekvő önfejű nemet
és leborultatsz minket a tudat sorsa előtt
te ki az élet zsoltárát végigénekelted
s megtérítetted hozzánk az istent
aki most ó teihard de chardin belőlünk olvasztott
acélpántként köröz tengelyünkön
veled feleselek
páter ne vígy minket az ősi kísértésbe
ne tégy bennünket elmúlhatatlanná
és ne háríts el tőlünk áldást hirdetően
minden szorongást
teihard de chardin könyörülj könyörülj
legyen a lélek ajándéka a nemes anyagnak
maradjon véletlen kapott kicsikart felesleg
mit visszalophat bármely pillanatban
akaratunktól függetlenül mint ahogy nyakunkba sózta is
ne higgy hát soha a puszta ráadásban
higgy az anyagban miriád és miriád szemcsék
egy és oszthatatlan végnélkülisége rajzik csak bennünk
ez és semmi több
az örökkévalóság kissé túlkomplikált pillanatai
ez a mi sorsunk
és szétterülünk a leképzett lét
biztosabb mozgásformáiban



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttp://www.szozat.org/index.php/lira/tartalom/3380-podolszki-jozsef-a-teremtesbol-kilepve

Istupivši iz stvaranja (Serbian)

Ko istupivši iz stvaranja širiš
                                              neprekidno
ko u neuku materiju i nepostojanje ne veruješ
ko nas je u tri pelene umotao
ko uprkos svakom iskustvu
svakom metežu i svakom nestanku
u nepovratan beskraj
što se u nas umnožava histerično veruješ
ko na vrhu omege tvdoglav pol željnog raspada ujediniš
i ispred sudbe razuma nas na kolena primoraš
ti ko si psalm života otpevao
i boga do nas doveo
ko sad oh poput iz nas teihard de chardin topljenog
čeličnog oklopa na našoj osovini kružiš
tebi odvraćam
oče nemoj nas u iskonsko iskušenje voditi
nemoj od nas besmrtnike stvarati
i nemoj od nas halal šireći svaku zebnju
odvratiti
teihard de chardin milost milost
neka plemenitoj materiji poklon duša bude
neka slučajno dobijen iznuđen višak ostane
šta svakog trena neovisno o našoj želji
može biti oduzet kako i na nas natovaren
pa u pustom dometku nemoj  nikad verovati
u materiji veruj samo jedna i nedeljiva beskonačnost
miliarde i miliarde čestica vrvi u nama
to i ništa više
nešto prekomplicirani trenutci večnosti
to je naša sudba
i u sigurnijim formama kretanja
stvorenog postojanja se širimo



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttps://feherilles.blogspot.rs/

minimap